1. Ez az, ami a legtöbb fénymunkásnak nagyon nehéz, akik tiszta szívűek, ők sokkal nehezebben lesznek sikeresek és teljesednek ki. Őket sokkal jobban fogja a mátrix, félnek és meghúzzák magukat.
2. Vannak, akik nagy erőfeszítés nélkül is sikeresek lesznek és nem fontos a minőség, nem fontos, hogy amit adnak az a fényből jöjjön, a hírnév, az ego viszont annál jobban, ami csak profi marketing kérdése.
3. Nagyon kevesen vannak azok, akik mernek és tudnak ragyogni, mert erősek, elhivatottak és szembemennek bármilyen korlátozó erővel.
Tiszta fényben és erőben nehéz sikeresnek lenni. Ahogy látjátok nagyon sok fronton, a hatalom elég mocskos és a hatalom leosztása is, teljesen mindegy, hogy látható vagy láthatatlan. És ez az, amit zsigeri szinten mindenki érez... Van, aki beáll a sorba, hogy sikeres legyen és van, aki nem.
Az erő a hittel jön, ha nem félsz.
A félelem zsigeri és traumából, belénk vésett mintákból, illetve a kollektív tudattalanból jön.
Nem érdek, hogy fényes légy és fényt szórj ebben a világban, mert hatással lehetsz másokra és akkor nem vagy sem függő, sem irányítható.
A szabad léleknek vannak szárnyai igazán…
De felszabadulni egy olyan léleknek:
- aki lehet, hogy nem is akar itt lenni
- aki érzékeny és nem bírja a mocskot
- aki fél a gonoszságtól, sötétségtől
- akinek nincs védekezőrendszere
- aki nem tud gonosszá lenni, akkor sem ha sok bántalmazás éri
- aki azért van itt, hogy szeressen, segítsen gyógyítson, de nagyon sokszor lepattan
- akit a nagy átlag nem ért
- aki mindent sokkal tisztábban, mélyebben lát mint a többi
- aki sosem tud igazán elmerülni az anyagi világban, bár sokszor próbál
nagyon-nagyon-nagyon nehéz…
Sokan félelemben, fájdalomban, nélkülözésben, szenvedésben élnek és nem tudnak ezekkel az akadályokkal megbirkózni, pedig ott a belső hívás.
Tudom, hogy milyen... és ez nem csak duma…
Végigzongoráztam minden lépcsőfokot és nekem működtek a dolgok a legkevésbé. Sokkal több energiát kellett beletennem egységnyi útba, hogy előre haladjak és ne hátra…
Sok minden fogott, kötött, bántott, akadályozott.
Néha azt éreztem, hogy mindenki ellenem szövetkezett, mert a környezetemet megszállták, hogy szabotáljon, a szeretteimet is.
Azt hittem, velem negatívan kivételez az élet, különben miért lenne minden sokkal nehezebb.
Sokszor lejöttem az életről, mert idejekorán megláttam a lényeget a felszín mögött és nem láttam értelmét élni, ha nem tehetek valamit, hogy jobb legyen a világ. Ezt kerestem szüntelen.
Sok hihetetlen dolgot láttam és tapasztaltam a láthatatlanban, néha azt hittem hülye vagyok. Sok helyről kiszedtem magam, sokféle döggel megküzdöttem, megtanultam védeni magam és éreztem, hogy működik, erősebb vagyok, tudok teremteni…
Aztán sok embernek segítettem ugyanígy, akik szintén jobban lettek...
DE ez nem olyan egyszerű.
A belső munka és védelem folyamatos kell, hogy legyen, különben visszarántanak, alig várják, hogy elhagyd magad, elgyengülj.
Sugdosnak az egódban, elvisznek kicsit a világi dolgok felé, carpe diem, nincs semmi baj, holnap is nap van, úgy sem tudsz sokat tenni, csak légy békében szeretetben, ne foglalkozz a nagy dolgokkal, ne küzdj, mert ha küzdened kell az már nem út, meg az agresszív, az igazi út az magától nyílik és hasonló maszlagok... ISMERŐS???
Megragadnám az utolsó "bölcseletet" logikusan…
Ha egy sötét világban élünk, ahol a sötét az úr, a hatalom és nem akarják a szabad, tiszta fényt, akkor egy ragyogni, fényt hozni született fénymunkásnak egyenes lesz az útja és minden magától nyílik??? Főleg, ha bántalmazásból jön, hogy megértse a világ sötétségét, hogy átküzdje magát az útvesztőkön, traumákon, sötétségen, gonoszságon és így művelje meg magában a tiszta szeretetet? Neki lesz a legnehezebb dolga…
Lehet egyszerű, könnyű, egyenes egy ilyen ember útja? Szerintem nem...
A legtöbben azt várják, hogy könnyű legyen, hogy egyenes legyen és magától nyíljon, pedig ez is egy hitpróba. Mit tanulsz és mit tanítasz akkor, hiszen azt tudod tanítani, amit működtetsz, nem azt amit tudsz vagy bemagolsz…
Lehozod a fényt, amit meg kell tartanod bármilyen nehézséggel, sötétséggel, gonoszsággal szemben, ez a kiképzés. Így tisztul meg a fény benned minden emberi gyengeségedtől, gyarlóságodtól, félelmedtől és tudod tenni azt amit kell. Ez tesz hitelessé, nem az, hogy tanítod azt amit bemagoltál.
De a legtöbben, ahelyett, hogy megerősödnének, gyengén visszahúzódnak, félnek, megtűrik a nagy úr sötétségét, hiszen nem lehet legyőzni... Ez is csak egy tévhit. Ha megszabadulsz a félelmeidtől, a gyengeségeidtől, már nem lesz rajtad fogás és akkor az erő, ami benned van, ami általad ragyog, amit megmunkáltál hasítja az utat: A TE ISTENI ERŐD, A TE ISTENI HITED, A TE TISZTA SZERETETED, mert nincs az a félelem, fájdalom, akadály, ami megakadályoz, hogy járd az utat, amit járnod kell, tedd, amit tenned kell…
Gondolj bele, mit tennél akkor, milyen ember lennél akkor, ha nem félnél, ha félresöpörnél minden kifogást?
Az úton minden lecke, a sötétség is...
Az a dolga, hogy megkérdőjelezzen, próbára tegyen, mennyire akarod, mit vagy hajlandó megtenni érte, mekkora a hited? Elég erős vagy, vagy "hátszél" kell és behódolsz? Ha kiállod a próbáit, akkor bizton megerősödtél és minél jobban megpróbál az élet, annál erősebb leszel, annál nagyobb a feladat…
Ha az a sok ember, aki fényt hozni van itt nem húzná meg magát, hanem megerősödne és megtanulna tanulni mindenből, ha felszívná az arcát és ez a sok erő összeadódna, akkor is itt tartana ez a világ? Meddig vártok még? Mik a kifogások és meddig?
Hol csúsznak el ezek az emberek?
- traumatikus gyerekkor és bántalmazás, ami miatt gyenge, erőtlen és befolyásolható lesz...
- előző életek tettesként, amikor lepaktált a sötét oldallal, ami így szívja és legbelül fenyegeti
- előző életek áldozatként, ahol rengeteg trauma, seb bevésődött, így is szívnak előző életes tetteseid, akiknek nagy eséllyel jól megy, hisz belőled és hozzád hasonlókból élnek
- a sötét rendszer hatalmának megszokása
- kishitűség, önértékelés hiánya- egyszerűbb porszemnek hinni magad, mert az mentesít a felelősség alól
- egyszerűbb azt hinni, hogy nincs rád szükség, hogy nem tudsz adni semmit
- egyszerűbb haragudni az emberekre, mint türelmesnek lenni velük és megtalálni, befogadni azokat, akiknek segíthetsz és akik segíthetnek
- egyszerűbb behúzódni a kis vackodba és túlélni
- egyszerűbb elvágyódni
Közben a háttérben rengeteg síkon csócsálják, szívják az energiádat:
- értelmetlen vagy toxikus kapcsolatok, amiben azt hiszed, hogy benne kell lenned
- munka, munkakörülmények, amik kizsigerelnek
- anyagi problémák, amiknek nagyon sokszor tudatalatti oka van, illetve szív a mátrix
- a sötét mátrix, ami a markában tart és elkap a szorongás, ha ki akarsz törni, így simán akaratgyenge vagy, negatív, pesszimista és kiherélt
- a sötét oldal, ami kaptárban őrzi a lelkeket, szívja őket, ez is akaratgyengeséget okoz, az értékesebb lelkeket külön őrzik
- a vámpírok, amik egyéb síkokon szívják az energiát és azt érzed bármennyit erőlködsz, elfolyik, nem haladsz
- lidércek, amik ki-be járkálnak, szívnak, elterelnek, összezavarnak
- kóbor lelkek amik felerősítik a függőségeket, legyen az alkoholista vagy drogos, esetleg szuicid, önromboló hajlam
- boszorkányok, akik örömüket lelik abban, ha akadályozhatnak, fájdalmat okozhatnak, mert irigyek, keserűek, boldogtalanok és eladták a lelküket
- kórházak, temetők, bevásárlóközpontok és rengeteg olyan hely ahol belépsz és lemerülsz, ahol nehezebb fókuszálni, ahol szinte vágni lehet a sötétséget
És ennek következtében van az erő, elhatározás, akarat, cselekvés hiánya, a napok pedig telnek-múlnak és a világ egyre jobban rohad, mert még mindig nem fáj eléggé, hogy mit csinál a másik oldal…
Mindezt azért, mert nem hozod meg az áldozatot, hogy megismerd magad, az életed, megtanuld játszani (ezért írtam a könyvet, hogy elmagyarázzam), nem tanulsz, dolgozol magadon eleget, vagy nem a megfelelő módszerekkel, mert egyébként a legtöbb módszerrel, a fent említett mélységekben messzire nem jutsz, csak a felszínt kapargatják és nem gyakorlatiasak...
Az a baj, hogy nem fogjuk fel az életet, el vagyunk varázsolva:
- azt várjuk, hogy minden könnyű legyen, ha nehéz, akkor hiszti van
- azt várjuk, hogy más megoldja helyettünk
- csak a pillanatnyi jóérzés, a biztonság és önző érdekek a lényeg
- megfelelünk, hogy más határozzon meg minket, mert félünk
- azt várjuk, hogy körülöttünk forogjon a világ csak úgy
- háborgunk, hogy van, akinek könnyű, pedig eladja a lelkét érte
- nem tanuljuk meg jól használni, megérteni a szívünket, elménket, lelkünket
- sokan az első nehézségnél fennakadnak, összeomlanak
- sokan bólogató Jancsiként követik a szabályokat, hogy megveregessék a vállukat
- sokan drogokkal, alkohollal menekülnek el a valóságból
- sokan bezombulnak és robotként működnek
- sokan abból táplálkoznak, hogy felvághatnak mások előtt
És ezek között én éreztem magam szarul, hogy én nem vagyok elég jó, én vagyok a más, a kattos, a jeti, próbáltam beilleszkedni, de sehogy sem ment. Most pedig rájövök, hogy a legnagyobb érték ami lehet ebben a világban, az bennem megvan és kvára oda szeretném már adni... Ez nem megfogható, ez nem nálam van, hanem bennem van. Nem könnyű, de nem is kell, hogy az legyen, pont ez a lényeg!
És most bontogatom a szárnyaim és ezért koptatom a billentyűzetet, hogy arra ösztönözzelek, merj másképp gondolkodni, tedd oda magad és ne állj meg addig, amíg nem repülsz és szórod a fényt ebben a mocskos világban, nagy fehér, fényes csíkokat húzva magad után, mert szükség van rád is meg rád is meg rád is!
Ne akarjátok megúszni az életet és a leckéket! Egyik sem könnyű, de ez legalább visz valahová, még nem késő.