ÉRZELMILEG ELÉRHETETLEN...

András Andrea
2019. 11. 11. 04:30:00
ÉRZELMILEG ELÉRHETETLEN...

Rengeteg árnyalata van annak, hogy valaki elérhetetlen érzelmileg...

Rengeteg módja van annak, hogy ezt kifejezzük... Az egyik a beteljesületlen ígéret.

 

-ígérni és nem betartani, mert nem számít, hogy mit érez a másik

-ígérni és direkt nem betartani, hogy szenvedjen a másik

-ígérni és képtelennek lenni betartani, mert nem tartunk ott

-ígérni és nem betartani, de csak azért ígérünk, hogy megkapjunk valamit, a másik megint csak nem számít

ÉRZELMILEG ELÉRHETETLEN...

 

Rengeteg árnyalata van annak, hogy valaki elérhetetlen érzelmileg...

Rengeteg módja van annak, hogy ezt kifejezzük... Az egyik a beteljesületlen ígéret.

 

-ígérni és nem betartani, mert nem számít, hogy mit érez a másik

-ígérni és direkt nem betartani, hogy szenvedjen a másik

-ígérni és képtelennek lenni betartani, mert nem tartunk ott

-ígérni és nem betartani, de csak azért ígérünk, hogy megkapjunk valamit, a másik megint csak nem számít

 

Amikor nem kapcsolódunk magunkkal, akkor a másikkal sem tudunk igazán kapcsolódni, nem érezzük, nem merjük, nem tudjuk, nem akarjuk érezni a másikat és nem érezzük önmagunkat...

... vagy túlságosan elmerülünk saját félelmeinkben és a másikra ellenségként tekintünk...

... vagy túlságosan elmerülünk sérelmeinkben, fájdalmainkban és a másikra vetélytársként tekintünk...

... vagy túlságosan elmerülünk az áldozatban, ezért felhatalmazzuk magunkat a másik bántalmazására, beáldozzuk a másikat, ahogy minket is beáldoztak...

 

Nincs bizalom, nem tudunk, nem merünk beengedni senkit a szívünk terébe, mert félünk, hogy megint összetöri.

Félünk, mert már valaki összetörte...

Félünk bízni, mert már valaki visszaélt a bizalmunkkal...

 

Aki azért tör-zúz, mert az ő szíve is össze lett törve...

 

Mit csinál a legtöbb ember?

Száműzi magát az elmébe, mert ott biztonságban van. A félelmek és korlátok biztonságában, ahol semmi esélye a szívkapcsolatnak.

 

Ahhoz le kell menni a szívbe, merni beendegni a másikat, megnézni, hogy mit tesz velünk és ennek alapján kizavarni vagy engedni, hogy jelen legyen velünk, ha méltó rá, ha megtanultuk értékelni magunkat és a helyén húzzuk meg a határokat...

Ha valaki nem tud bánni velünk, ha nem értékel minket, ha bánt, az akkor a miénk, ha magunkravesszük és ha magunkravesszük, akkor bizony dolgozni kell vele...

 

Nekünk is merni kell jelen lenni a szívünkben, hinni abban, hogy egyszer csak jön valaki, aki méltó ott lenni velünk és tanulni mindazoktól, akik nem tudnak hímes tojásként bánni velünk, közben megtanulni hímes tojásként bánni magunkkal.

 

Sokan mondják, hogy én mindig olyan lelkes vagyok, hogy na, most megtaláltam és ő lesz az... És nagyon sokszor nem így lett. De pusztán szívvel álltam benne és 100%-ot beletéve megnéztem, hogy a másik mit tesz bele, hogyan bánik velem. Aztán, ha nem tetszett, mentem tovább. Erre azt szokták mondani, hogy túl válogatós vagyok, meg, hogy túl öreg vagyok ahhoz, hogy válogassak, mondta ezt olyan érzelmileg elérhetetlen férfi is, akitől továbbálltam...

 

Ha szívvel, lélekkel állsz az életedben, akkor nem tudsz kompromisszumot kötni, mert a flow és tiszta szeretet hiánya száműz az elmébe, ahol fulladsz, feszengsz, szorongsz, legyúrod a torkodon a dolgokat, miközben a lelked szenved, sokszor haldoklik is akár...

 

Aki érzelmileg elérhetetlen, nem bízik a másikban, hogy megnyíljon és a kapcsolódás túlságosan fájdalmas neki, mondhatni teher, sok. Az számára a normális, ha van távolság, mert az a biztonságos. De így sosem lesz boldog. Nagyon sok ilyen emberrel találkoztam és voltam én is elérhetetlen számos okból, de voltam túlságosan elérhető is.

 

Nos, sok idő, sok munka, de nekem bejött... Eljutottam szépen fokozatosan egy olyan helyre ahol a másik ember csodálatosan tükröz vissza és mindkettőnk szíve és lelke repül együtt és külön is, viszont együtt sokkal jobb, mint külön... Nem vagyok hajlandó beleszürkülni, sem megsavanyodni egy kapcsolatban, sem véremet adni, hogy a másik szívja, sem félni, visszafogni a véleményemet, kifogásaimat, mert félek, hogy mit szól, elhagy, sok vagyok...

 

Az élet nagy SZERETETLECKÉJE: mersz-e a sok megpróbáltatás ellenére a szívedben maradni, a szívedből élni, hinni, szeretni és nem feladni, hanem küzdeni azért, amiben hiszel ott legbelül?

 

Ezen véreznek el a legtöbben és szenvednek... Tessék merni lejönni szívben és szembenézni a mumusokkal, nem feladni a boldogságot.

 

Ebben a világban ez a művészet, fény lenni és ragyogni bármi van is, megerősödni, hogy a legmélyebb sötétségben is megmaradj és védett légy a fényedben, a szívedben, különben az élet zord ragadozói lekaszálnak, kihasználnak, megesznek...

Tartalomhoz tartozó címkék: ferfi-no spiritualis