A nők alapvetően kényszeres függésre vannak behuzalozva, hiszen hosszú időkön át a férfi határozta meg őket, alárendeltek voltak…
A nők nagy mértékben függenek attól, hogy mit gondol róluk a férfi és nagyon sok nőnek szüksége van rá, hogy a férfi meghatározza őt…
Ezért olyan fontos nekünk, hogyan látnak minket a férfiak- vagy épp dacolunk vele…
Ezért keressük annyira a férfi figyelmét külsőségekkel, hogy néha szélsőségesen kitesszük a testrészeinket…
Ezért keressük a férfi szeretetét, és ha megvonja, mi is megvonjuk magunktól…
Ezért olyan fontos az elismerés- vagy épp dacolunk vele…
Ezért sok nőnek drogja a bántalmazás- vagy épp dacol és irányít…
Ezekkel a sémákkal pedig egy nő nem lesz teljes egy kapcsolatban…
Mindemellett van egy olyan gépezet a nőben, ami arra készteti, hogy az energiáját, figyelmét, szeretetét, szerelmét irányíthatatlanul a férfinak adja, még az erős nők is, sokszor akaratuk ellenére és teljesen tudatlanul. Ha a nő alárendelt kapcsolatba kerül a férfival, elveszti a határait és mindent is odaad. Sokszor pedig a másik oldalon a nem megfelelő férfi, hanem a rosszfiú van…
Akárhogy is nézzük, ahhoz vonzódunk, akiben a darabjainkat látjuk, aki ugyanazokat a sebeket ejti rajtunk, aki ugyanúgy működik, mint amit gyerekkorban megszoktunk.
A megoldandóinkhoz vonzódunk mágnesként…
Mindenki mondhat, amit akar, de nem tudunk kiteljesedni addig, amíg nem szedjük össze darabjainkat, nem teljesedünk ki, nem vagyunk kerek egészek…
Na de mit jelent kerek egésznek lenni túl az összeolvadós függőségen?
Amikor már teljesen te határozod meg magad, amikor már semmi szükség nem köt a másikhoz, mert minden hiány begyógyult benned. Nem érdekből kell a másik, mert te épp képtelen vagy valamire, mert ad valamit, ami neked hiányzik, nem a pénzért, jólétért, biztonságért, veszekedésért, szép pofiért, izmokért, presztízsért, bántalmazásért, megmentésért, mert mindened megvan…
ÍGY MÁR NINCS FÜGGŐSÉGI KÖTELÉK ami által a másik lefelé vagy felfelé húz, te pedig kiszolgáltatott vagy benne. Ebben a helyzetben már te irányítasz...
Ami marad az a szabadság, a teljesség, a szeretet, az elfogadás… Ilyenkor áramolsz szabadon és odaáramlik hozzád egy ugyanolyan teljes ember, rendben van magával, tud tisztelni, elvárja a tiszteletet, aki szintén boldog, tud szeretni, hagy teret és szüksége van térre, akivel a tiszta szeretet az erő ami összetart.
Nyilván sokkal bonyolultabb ez az egész, az út nem olyan egyszerű és egyenes, sokan célba sem érnek…
Szóval írom ezt azoknak a magukon dolgozó, csalódó, kapcsolódni próbáló szingliknek, akik nem tudnak azért elköteleződni, mert kell, akkor sem ha a jelölt ideális, mert nincs ott az az érzés és még bőven van megfejtendő séma… Az az érzés a teljességnél lesz ott azzal az emberrel, de ahhoz le kell menni a legaljára és kipucolni mindent, mert a lélek fel akar szabadulni…
A lélek a szabadságot keresi, van aki ezt droggal, pénzzel, illúziókkal éri el de csak pillanatokra, az nem olyan…
Szóval hajrá, sok erőt, kitartást, csak dolgozz magadon kitartóan...
Az érzés semmihez sem fogható, felszabadító… ahol nem a pénzért, nem a biztonságért, nem az elismerésért, önbizalomért, vagy mert nem szereted magad kell a férfi. Ezen a szinten a hiányosságokkal teli megmunkálatlan jellemmel nem tud mit kezdeni az ember, magasra kerül a léc…
Megmunkálni magadban a férfit, a nőt és készenállni önmagad teljes kivetülésével megélni a dupla egységet, ahol ugyanolyan jó vele mint önmagaddal… Itt az ember egyedül is és párban is boldog… Tudom ez maximalizmus és sokaknak elfogadhatatlan, de a lélek valahol itt nyugszik meg és tudod megélni a beteljesülést…
Tehát, minden embertől tanulj, akit vonzol és vonz, nézz bele a sémáidba és tedd helyre a darabjaidat, úgy szépen-lassan eljutsz a teljességig. Egy idő után már úgysem tudsz kompromisszumokban túl sokáig leragadni…